A tetoválás rejtélyes története

Az emberek már évezredek óta tetoválják, tetováltatják magukat. Ezek az állandó díszek amulettként, dekoráció vagy státusszimbólum gyanánt, esetleg a szerelem, a hit, vagy akár a félelem jelzésére szolgáltak.

Természetesen a görögök előtt sem volt ismeretlen a műfaj. Már az i. e. V században megörökítettek festők frig és trák tetovált karú nőalakokat, Hérodotosz szerint e szokás a trákoknál a nemesség jelképe volt. A tetoválás technikáját is először az i.sz. 6. században élt orvos, Aetius örökítette meg. Leírása alapján a tetoválásra kijelölt területet először fertőtlenítő hatású növények levével mosták le, majd a formát tűvel böködték a bőrbe "amíg a katonának vére nem folyt", végül alaposan bedörzsölték a tintát, amihez hagymalébe kevert egyiptomi fenyő kérgét, rozsdát, gubacsot és kénsavat használtak. Felderítőik azonosítására és rangjelzésük könnyebb azonosítása végett került a katonákra varrat.

A rómaiak leginkább bűnözőik és rabszolgáik megjelölésére használták a bőrbe karmolt jeleket. Galénosz római orvos  feljegyzéseiben említést tesz egy szépészeti beavatkozásról, amnek során egy, a Colosseumban szabadságát elnyert gladiátorról távolította el a (rabszolgaságát jelző) tetoválását

Az asszírokról Lukianosz (i. sz. II. sz.) említi, hogy népük jeleként nyakukra és kezükre vannak pontok szúrva. A mai Erdély területén élt agathürzek "lemoshatatlan jeleiről" Pomponius Male (i. sz. I. sz.) is említést tesz. Xenophon (i. e. IV sz.) a Fekete-tenger mellékén élő mosszinok népénél a tetoválást és a testfestést egyaránt említi. Az ókori britek és piktek mellett a skótok tetoválásairól is van emlékünk Herodian (i. sz. II-III. sz.) és Hispanensis jóvoltából: "a skótok saját nyelvükön festett testükről kapták a nevüket azért, mert vastűkkel és fekete festékkel különböző alakok bélyegével jelöltetnek..."

1948-ban Altaj-hegységben egy feltárásakor jól konzerválódott férfitetemre akadtak. Ezen szinte az egész testfelületet bebőrító mágikus és realisztikus állatfigurákat találtak, melyek valószínűleg mágikus funkcióval jöttek létre. Még régebbi ázsiai emlék egy i. e. 842-es kínai forrás, mely a Jangce folyónál élő wu törzsnek többszínű, védelmező funkciójú tetoválásait említi. Marco Polo utazása során a mai vietnám területén élő népekről említi meg, hogy különféle állatfigrákat karcoltattak nagy fájdalmak árán a bőrükbe, de a kínaiknál (han-ok) nem említi ezt, így valószínűleg ők nem éltek ezzel a szokással.

Melyik a legkorábbi ismert tetoválás?

Sokáig a legkorábbi példának az i.e. 2000-ből származó egyiptomi női múmiák testén talált tetoválásokat tartották. Ám 1991-ben egy szenzációs lelet, az oszták-olasz határon előkerült Ötzi felülírta ismereteinket. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a jégember körülbelül 5300 éves, tehát az ő tetovált teste a legkorábbi ilyen jellegű lelet.

Milyen leletek bizonyítják, hogy az ősi egyiptomiak is ismerték a tetoválást?

Az egyik fontos bizonyíték, hogy a már i.e. 4000-ből származó szobrocskák testén és végtagjain is láthatóak tetoválás minták. Azután az Észak-Egyiptomban található Gurobnál folytatott ásatások során olyan kisméretű, i.e. 1450-re datált bronz eszközöket találtak, melyeket a kutatók tetováló szerszámokként azonosítottak.

Az ősi Egyiptomban kiknek volt tetoválása és miért?

Mivel ez idáig úgy tűnik, a birodalomban a tetoválás viselése kizárólag a nők sajátossága volt, túlnyomórészt kétes erkölcsű hölgyeknek, például rossz hírű „táncos lányoknak” titulálták a tetoválással rendelkező múmiákat azok (tegyük hozzá, kizárólag férfiakról van szó) felfedezői.

Pedig találtak ilyen múmiákat a Luxor közelében lévő Deir el-Bahariban is, ahol általában a királyi családok és a társadalmi elit tagjait temették el. Az egyik ott talált ilyen múmiáról tudjuk, hogy Amunet,egy magas rangú papnő volt, valószínüleg királyi ágyas is, ami szintén rangnak, és nem kétes erkölcsnek számított akkoriban.

Nöi zenész ábrázolása combján Bes istennő tetoválásáva

 

 

Az alapvető felfogással szemben, mely szerint a tetoválás a prostitúció jele volt, én azt gondolom, hogy gyógyászati funkciót látott el, afféle örök amulettként szolgált, melynek a terhesség és szülés időszakában volt fontos szerepe.

A tetoválások a hasi tájékon és a combok felső részén találhatóak, sok esetben a hasat beborító hálót képezve, mintha védőburokként szolgáltak volna a terhesség idején. Ezek a gyöngyháló minták egyébként nagyon hasonlóak azokhoz a hálókhoz, melyeket a temetkezési helyeken egyes női múmiák fölé helyeztek azzal a céllal, hogy azok megvédjék őket a túlvilágon.

Szintén a terhességgel és a nők védelmével való kapcsolatra utal az egyes múmiák combjára tetovált Bes istennőt ábrája is. Bes az egyiptomi mitológiában a vajúdó nőket védte.

Kik készítették a tetoválásokat?

E kérdésben nincsenek világos írásos bizonyítékaink az ősi Egyiptomra vonatkozóan. Talán a közösség egy idősebb női tagja készítette a fiatalabbaknak, ahogyan ez történt Egyiptomban a 19. században és még ma is számos helyen a világban.

Milyen eszközöket, szerszámokat használtak?

 

A Gurobnál talált bronz szerszámok

 

 

Valószínű, hogy a W.M.F. Petrie régész által Abüdoszban talált, i.e. 3000-re datált fanyelű tűszerszámok tetováló eszközként funkcionáltak. Petrie szintén talált a fenti készlethez hasonló, szélesebb, laposított tű formájú bronz szerszámokat Gurobnál. A szerszámok formája alapján nem elképzelhetetlen, hogy azokat összekötve használták, s ezáltal összetett minták ismétlésével még szebb és még bonyolultabb motívumokat tudtak alkotni. E leletek elképesztően hasonlítanak a 19. századi Egyiptomban használatos tetováló szerszámokhoz. William Lane (1801-1876), az angol író jegyezte le: „Az operáció néhány összekötözött tű (általában hét) segítségével történik. A tűt fa vagy olaj füstjével színezik, majd anyatejbe mártják és így szúrják a bőrbe.

E díszítést általában 5-6 éves gyermekek kapják cigányasszonyok által.”

Hogy néztek ki ezek a tetoválások?

A múmiák esetében legtöbbször pontok alkotta vonalak és gyémántalakzatok voltak, míg a szobrokon látható tetoválások jóval naturalisztikusabb ábrákat alkotnak. Ugyanakkor érdekes, hogy a már említett Bes istennő formája felfedezhető egyes kozmetikai készletek részét képező szobrocskákon és sírkamrák falán lévő női alakok tetoválásaként is.

Hány féle színt használtak?

A leggyakrabban sötét vagy fekete színezéket, például kormot juttattak a bőr alá. Viszont más ősi kultúrákban, mint például az eszkimóknál, gyakran használtak világosabb színezéket is. Az eszkimók a sárga színezéket felváltva használták a sötétebbel.

Hová fejlődött a tetoválás kultúrája mára a nyugati világon kívüli területeken?

 

Modern japán tetoválás

 

 

A mai japán tetoválások modern művészek által fejlett műszereket alkalmazva valódi műalkotássá fejlődtek, míg a magasan képzett szamoai tetováló mesterek az ősi szerszámokat használva gondosan őrzik a hagyományokat. Afrikában szintén népszerű a tetoválás, a berber nők arcán lévő pontdíszítéstől kezdve a nigériai férfiak arcán lévő bonyolult motívumokon keresztül az egyiptomi keresztények alkarján látható keresztekig sokféle formában él és virágzik a hagyomány.